2013. július 3., szerda

Néhány csésze az előző tűzből




 A kedvencem ez a mázkombináció, amelyben egy oxidos, türkiz színű agyagmázat festettem egy matt-selyem fehér máz alá, ahogy a türkiz és a tejfehér keveredik, az valami gyönyörű színárnyalat,
(Kicsit hasonlít a Balaton kékeszöldjére, ami az egyik kedvenc színem. Egyszer egy templomban az egyik mellékoltár szélső oszlopfigurájának a barna köpenye alól láttam kivillanni ugyanezt a színt, az alsóruha a csücskét és nem tudtam levenni róla a szemem...)


Egyébként érdekes, hogy ha 1250 C-on égetek, ez a szín csak alulról 2. polcon lesz ilyen, a legalsón sokkal fényesebbre ég, kicsit a fazekaszöldhöz hasonlóan folyik meg, följebb viszont sokkal jellegteleneb szín keletkezik. A kemencémet magunk építettük, és egyelőre eléggé kiegyenlítetlen hőeloszlásbenne - még fejlesztés alatt áll.)

Ez az alábbi agyagmáz viszont, amikor csak magában használom, ilyen csodás lesz az alsó polcon, a vékony részeken kivörösödik (egy szinttel feljebb égetve már nem!):

 Azok a csészék meg, amiket nemrég mutattam nyersen, a cérnaspulnira emlékeztetők, ilyenek lettek a földszinten:


Egy emelettel feljebb már ilyen sejtelmesebb fényűek lettek a tárgyak:

 ... ami nekem jobban tetszik.

Ezeket pedig egy kedves ismerősöm kérésére készítettem:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése