... amelyekből hetet holnap postára adok, ezért ma sok-sok fotót készítettem róluk, búcsúzásképpen.
(A
műhelyem tornácán fotóztam, a késő délutáni szórt fényben, miközben szakadt az eső a
borongós fellegekből.)
Ma
délben szedtem ki őket a kemencéből, lelkendezve. Az
egyik kedvenc, mázam került rájuk, a receptjét a kisképző óta használom. Az én kemencém alsóbb részein magasabb a
hőmérséklet, ittgyönyörűen kijött a máz minden játékossága, sokszínűsége,
ezer arca. Szép kis selyemfényű, vagy inkább selyem tapintású matt máz ez. A tálak szájáról - mert
arra a részre külön tettem még egy rezesebb változatot is - nagyon
intenzíven lefolyt a máz, így a tálkák a korongoláskor kapott
horizontális-spirális rovátkái festői vertikális mintával egészültek ki. Erre
egyáltalán számítottam.
Ez már a második mázas égetése volt a tálaknak, mert az elsőnél leállt 1050 C környékén a
kemencém. Így nézett ki ekkor a sületlen máz (meg is ijedtem, hogy túl sötét
lesz a tálak pereme - nem mintha nekem így nem tetszene, de kissé
karcos, kemény és most nem ilyent akartunk):
Aztán a magas tűzben minden átalakult, megérlelődött, ezüstből aranyra-bronzra változott...
...kívül is...
...meg belül is...
...szerencsére :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése